Az amatőrség amatőre vagyok

Újra Eb-érmes pécsi úszó, hetven év után

A tavalyi év sikerei után folytatódik a munka Bodor Richárdnál. A 24 éves pécsi úszó az elmúlt évben megtörte a több mint fél évszázada tartó szünetet: igazi úszósikert hozott a városnak.

Hazai bajnoki címeit és berlini Európa-bajnoki 6. helyét a riesai rövidpályás kontinensverseny bronzérmével koronázta meg. Közel hét évtized után nyert Eb-érmet személyében pécsi úszó. (1934-ben Gróf Ödön szerzett 4x200-as gyorsváltóban Európa-bajnoki címet.) Bodor most Dél-Afrikába, egy kéthetes edzőtáborba készül az Abay Nemes uszodában. A cél: kijutni Barcelonába, a világbajnokságra.

A legfőbb versenyhez az első lépést egy kulcscsonttörés jelentette. Emiatt a sérülés miatt kezdte el ugyanis Bodor Richárd az úszást. Tízéves volt akkor. Tehetsége gyorsan egyértelművé vált. Megyei, országos és nemzetközi sikerek sorban követték egymást az elmúlt bő tíz évben.

A pécsi sztárúszó ugyanakkor minderről nem beszél túl sokat.

– Nem vagyok egyedüli első. Az amatőrség amatőre vagyok A profizmusra nem látok rá. Belenyugodtam, hogy ezt Pécsett nem is lehet megcsinálni. Nem leszek világelső és olimpiai bajnok sem. Ami ennél fontosabb, hogy mindenért meg kellett küzdeni. Az úszó, aki elér valamit, saját magának csinálja. A napi 5 órás edzések, a kitartás, az önfegyelem a fontos, és az, hogy mindig a soron következő célért dolgozzak.

Az biztos, hogy egyre nagyobb eredményért egyre több munkát kell befektetni. Most azt tartom eredménynek, hogy már jegyeznek a szakmában. Elismernek, de ez nem egyenlő a profizmussal. Ezen a területen nem lehet hosszútávra tervezni. Legfeljebb fél évet lehet előre látni. – mondja.

Bodor Richárd most a legfőbb versenyre koncentrál. Első lépés az, hogy teljesítse a szintidőt, és ott lehessen a barcelonai mezőnyben. Mint mondja az, hogy ott hogyan teljesít, már a következő kérdés. Ennyire nem lehet előre szaladni.

Gombár Gabi